Elevenen lüktet a somogyi szórvány szíve – A százéves kaposvári gyülekezetben jártunk

Elevenen lüktet a somogyi szórvány szíve – A százéves kaposvári gyülekezetben jártunk

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kézdi Beáta Fotó: Kiss Tamás
Kaposvár – A Kaposvári Evangélikus Egyházközséggel egy ország „találkozhatott” virágvasárnapon a tévés istentiszteleten keresztül. Ellátogattunk, hogy közelebbről is megismerhessük egy fiatal lelkész házaspár és a megyeszékhely evangélikusainak mindennapjait. Épülő gyülekezeteket bemutató sorozatunk újabb riportját olvashatják.

Kaposvár belvárosában, lakóházak gyűrűjében, egy kis zöld „szigeten” áll az evangélikus templom. A csütörtök délelőtti bibliaórára megérkezve csupa kedves arcot látunk. A gyülekezeti teremben telt ház van, Pongrácz Máté lelkész körül tizennégy bájos asszony és egy férfi ül az asztalnál. Mint később kiderül, ez Balázs bácsi első bibliaórai alkalma, mert a gyülekezeti tagok szeretetteljes hívogatása végül célba ért.

Kaposvár befogadó, színes, egymásra figyelő közösség, ezt mutatja a fenti példa is, de az is, hogy nemcsak az idősek, hanem a fiatalok vagy a fiatal felnőttek is megtalálják itt a helyüket. Pongrácz Máté és felesége, Pongráczné Győri Boglárka elárulta, hogy idén öt felnőtt konfirmandusuk volt, és nem ritka az sem, hogy a családi istentiszteletek, gyermekkeresztelők után a szülők már felnőttként szeretnének az egyház tagjaivá válni.

Kapu lenni az egyház felé

Mindebben azonban – nem titok – sok munka van, hiszen Kaposvár híres volt a lelkészeiről, akik időről időre megtartották a közösséget. Ám minden kornak megvannak a maga kihívásai, így a fiatal lelkész házaspár is sokat dolgozik azon, hogy a gyülekezet a 21. században is épüljön. Sokszínű programok, családi alkalmak várják az evangélikusokat heti, havi, évi rendszerességgel. Van itt ugyanis jótékonysági farsangi bál, melyhez a Csiky Gergely Színház adja a kellékeket, de volt már az evangelizációs nap keretében tartott sütiverseny is, melyen idősek és fiatalok egyaránt lelkesedéssel indultak, és a receptcseréknek se vége, se hossza nem volt.

A programokat folyamatosan hirdetik a gyülekezeti tagok között, ennek eszköze pedig lehet akár egy jó előre kinyomtatott bibliaórai menetrend szórólapja, akár egy Facebook-esemény létrehozása.

„A klasszikus gyülekezeti alkalmakat is újra kellett gondolni, hiszen a legtöbben nem teológiai háttérrel érkeznek a templomba” – árulta el Pongrácz Máté. Ezért a csütörtöki bibliaóra sem teológiai előadás, hanem inkább heti egyszeri, közös bibliaolvasás, ahol bárki elmondhatja, ha az aktuális részhez van valami hozzáfűznivalója, de egészen triviális dolgokat is kérdezhetnek. A családosok megszólítása is izgalmas és kedvelt feladat a fiatal lelkészpár számára, ezért vezették be a családi istentiszteleteket minden hónap harmadik vasárnapján délután három órakor a gyülekezeti teremben. „Ez egy kreatívabb, belevonósabb alkalom” – meséli a huszonnyolc éves lelkésznő. Folyamatosan feladványokat adnak egy-egy bibliai motívum vagy történet köré. Idén például kincskereséses feladat volt, így aki a legtöbb alkalomra eljött, a legtöbb kincset összegyűjtötte, az a végén – pályázati pénzből nyert összegből – egy általa választott társasjátékot kapott. A családos alkalom aktivitása és kötetlensége sokakat vonz: ötvenen járnak ide. „Nem egy olyan család van, amelyet elhívott egy ismerős, és utána beíratták evangélikus hittanra a gyerekeket az iskolában, mert látják, hogy itt milyen jó hangulat van, és azt szeretnék, ha Mátétól is tanulnának a gyerekeik” – mondja Boglárka.

Felnőttként az egyházban

„A hetvenes években született anyukák, apukák sokszor nem tudják megtanítani a saját gyerekeiknek a Miatyánkot, hisz maguk sem ismerik, nem tanulták gyerekkorukban. A családi istentiszteletet ezért lazábbra vettük, hogy hívogatás, kapu legyen az egyház felé” – teszi hozzá a harmincegy éves Pongrácz Máté. „Fura, hogy itt jól lehet érezni magunkat, nem feszengünk, és még kérdéseket is feltehetünk” – szaladt ki egyszer az őszinte rácsodálkozás az egyik anyuka száján egy ilyen alkalmon. 

A hit- és erkölcstanoktatás óriási előrelépés a lelkész szerint, mivel a korábbi ötven gyerek helyett mára már száztízet érnek el. Van, hogy valaki katolikus, vagy nincs is megkeresztelve, mégis evangélikus hittanra íratja be a gyerekét – derült ki ottjártunkkor –, bár a heti ötven hittanóra megtartása nem kis feladat, és nagyon komoly szervezést igényel.

A hittanórák mellett a gyermekek keresztelése is fontos kapcsolatépítési lehetőség a felnőttekkel, melynek Kaposváron szerencsére mindig felnőttkeresztelés és konfirmáció a vége. Nemrég kereszteltek meg – a gyermekével együtt – egy harmincegy éves anyukát, aki korábban szintén nem kötődött az egyházhoz, de miután a testvére is a gyermekével együtt keresztelkedett meg, és a lelkész házaspárral folytatott foglalkozások nagy hatással voltak rá, a fiatal anyuka is a gyülekezet tagjává szeretett volna válni. De ne gondoljuk, hogy csak az anyukák keresztelkednek: legutóbb két fiú döntött a megkeresztelkedés és a konfirmáció mellett. Egyikük egy családtag hatására, másikuk a barátnője miatt kezdett el a felkészítő alkalmakra járni.

Személyesen megszólítva

Pongrácz Máté pár éve megalapította a férfikört is. Egyelőre persze még kicsi a csapat, de annál lelkesebb. Ez a beszélgetős alkalom is egy-egy bibliai idézet köré épül, majd akár egy jó pohár borral zárul. A Keresők órája című programot kéthetenként tartják Kaposváron, akkor huszonöt-harminc fő ül össze előre megtervezett témák szerint. Legyen az például a Megmenekülés, amelyen a keresztényüldözésről, a jelenlegi kérdésekről, István vértanúról, Pál apostolról is szó esik.

„Úgy tervezzük, hogy havonta mindig van egy családos alkalom, amelyre el tudnak jönni az érdeklődők” – árulja el a lelkész. Persze vannak az ünnepekhez köthető alkalmak, ilyen a mindig nagy örömmel várt ádventi koszorúkészítés vagy a jótékonysági farsangi bál, amelyen a kaposvári Csiky Gergely Színház jelmeztárának darabjaiban mókázhattak a jelenlévők. „Ezeken az alkalmakon mindig az a legfontosabb, hogy a gyülekezeti tagokkal mi szervezzük meg az egészet. Van, aki a díszítésért, van, aki a süteményekért felel, de akad olyan is, aki a tombolát szervezi meg, vagy a pálinkájából tart bemutatót, így válik az egész személyessé és közösségépítővé” – meséli Pongrácz Máté.

A sütiverseny ötlete is ezért született meg. A fiatal lelkész elárulta: „Az evangelizációs hét részeként szerettem volna még valamit, ami feldobja kicsit a közösséget. A süteményt mindenki szereti, minden gyülekezetben vannak lelkes asszonyok, akik remek édességeket készítenek. Először fánkverseny volt, aztán később másfajta sütemények is versenyeztek. Több díjat is adunk, hiszen van zsűri- és közönségdíj is. Gondoljunk bele, ha csak tizenöt néni süt, és hozza a rokonát, már vagyunk legalább harmincan.”

Nagy elődök, összetartó közösség

Pongrácz Máténak és feleségének a lelkesedése és munkája példaértékű, de ez szinte kaposvári hagyomány. A fiatal lelkész 2011 nyarán került Kaposvárra. Hatodévesként itt töltötte a gyakorlatát, aztán visszahívta őt a gyülekezet, miután elődjét, Szemerei Jánost a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökévé választották. 2012-es lelkészavatásakor már feleségével szolgáltak itt, aki jelenleg helyettes lelkész, míg anyukaként otthon van.

A kezdetektől Takács Béla volt a lelkész egészen 1945-ig, majd a rendszerváltás előtti időszakban Dubovay Géza szolgált a városban. A helyiek úgy tartják, hogy a nehéz időkben ő tartotta össze a gyülekezetet. A rendszerváltást követően Szemerei János 1994-től 2011-ig dolgozott itt. A közösség vérkeringése az ő ideje alatt újraindult, felpezsdült a gyülekezeti élet, majd amikor az esperes mellé jöttek még fiatal segédlelkészek, a legfiatalabbak is becsatlakoztak a Kossuth Lajos utcai közösség életébe.

A gyülekezetbe kilencven-száz fő jár rendszeresen, ha esemény van, akkor persze többen – árulja el Pongráczné Győri Boglárka. „Nyáron sem szomorkodunk, ha kevesebben jönnek, mert tudjuk, hogy ennek oka van, hiszen a legtöbb kaposvári a Balatonon tölti az egész nyarat.”

Kaposvárra a 19. század végén a város robbanásszerű fejlődésének, iparosodásának hatására érkeztek az evangélikusok. Elsőként a környező falvakból jöttek a munkalehetőségek miatt. Színes, befogadó gyülekezet született így a somogyi megyeszékhelyen. „Nekünk most az a dolgunk, hogy hagyományokat próbáljunk teremteni. Mindenkinek örülünk, aki jön, és figyelünk arra, hogy ez a nyitottságunk megmaradjon” – mondja Pongrácz Máté a nagy elődökre utalva.

A lelkes gyülekezetépítő munka mellett nem marad el a hála és a köszönet sem: 2012-ben megalapították a Kaposvári Evangélikus Gyülekezetért díjat. „Horváth József egykori felügyelő mindig biztos pontja volt a kilencvenes és a kétezres éveknek. Amikor elköltözött, arra gondoltunk, hogy valahogyan meg szeretnénk köszönni a munkáját, ezért alapítottuk meg a díjat, melyet elsőként ő kapott meg. Kétévente szeretnénk továbbra is átadni ezt az elismerést annak az embernek, aki sokat tett a gyülekezetért” – meséli a fiatal kaposvári lelkész. Eddig három díjat adtak át.

Az egyéni segítségek mellett igazi „kemény” magot képez az énekkar is, amelynek a tagjaira már a kezdetekkor lehetett támaszkodni, akiket lehetett hívni. Győri Boglárka úgy fogalmaz: „Zseniálisak, ahogy vannak. Igazi csapatépítők. Mikor ide kerültünk, nagy segítség voltak nekünk, és azóta is azok.” De itt van a lelkész úr által életre keltett Lélekvár zenekar is, amely – Hricó Ivánnak köszönhetően – minden családi istentisztelet zenei aláfestését adja.

A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye nagy szórványterület. Kaposvárhoz hivatalosan negyven falu tartozik. Pongrácz Máté egyetlen gyerek hittanórájáért jár ki például a húsz kilométerre lévő Kadarkútra – de ezt az alkalmat is ki lehet használni az ott élő tizenöt evangélikussal való kapcsolattartásra. Ám nemcsak a lelkész utazik sokat – tudjuk meg –, hanem a gyülekezeti tagok is, hiszen vannak, akik harminc-negyven kilométerről járnak be Kaposvárra.

„A város is nagy területű. Vannak itt olyanok, akik fél nyolckor indulnak, hogy tízre ideérjenek. Meg kell becsülnünk, hogy valaki akár az egész délelőttjét arra áldozza, hogy eljöjjön a templomba. Nem vehetjük félvállról a szolgálatot, mert ha valaki már ennyi munkát áldozott ránk, akkor azt meg kell becsülnünk, és legalább ennyi energiát bele kell tennünk nekünk is. A városon belül és kívül is nagyon komoly távolságok vannak, és csak egy templomunk van, igaz, szerencsére a város közepén. Az azonban jó hír, hogy most sokan költöztek vissza a belvárosba, így többeket tudunk újra megszólítani” – mondja Pongrácz Máté.

Százévesek, mégis fiatalok

„Amikor idekerültünk Kaposvárra négy éve, kitaláltunk egy fejlesztési tervet, amelyet az évfordulóra be szerettünk volna teljesíteni, így újítottuk fel a gyülekezeti házat. Másfél évvel ezelőtt pedig egy programsorozatot is elkezdtünk szervezni. Szórványban vagyunk, és nem nagyon ismerik itt az evangélikusokat, így az egész éven át tartó sorozat fontos programja a városnak, a médiá- nak és a gyülekezetnek is. Azt látjuk, hogy óriási siker, és mindenki számára érdekes.”

Az évfordulóra készült kiállításról a lelkésznő így mesél: „Összeállt egy kiállítás, a kezdetektől, azaz 1916-tól napjainkig. Az első adományozók, alapító tagok dokumentumaiból, nőegyletes jegyzőkönyvekből, csupa érdekes, eddig mások számára ismeretlen dokumentumból. Emellett megkértük a gyülekezeti tagokat, hogy ők is küldjenek számukra fontos relikviákat. Így látható volt a templomi tárlaton például Sándy Gyulának, a templom építőjének aláírása az építési napló utolsó oldalán, Dubovay Géza Luther-kabátja és szépen megírt konfirmációs emléklapok is a harmincas évekből.”

Az évfordulóra nemcsak programokkal, hanem egy gyülekezeti könyvvel is készült a fiatal lelkészpár. A kötet az elmúlt száz évet foglalja össze, és október végén mutatják be. „Jó visszaolvasni, hogy indultak az elődeink” – mondja Győri Boglárka. A könyv az összes eddigi lelkésztől tartalmaz egy-egy prédikációt. „Igazán izgalmas elolvasni, száz éve hogyan prédikáltak” – teszi hozzá Pongrácz Máté. De a közösség összetartozását, egységét mi sem mutatja jobban, mint hogy a könyvbe minden gyülekezeti tag írhatott egy pár gondolatot, így nemcsak a lelkészek, hanem a hívek hangja is megszólalhat. És ez Kaposváron már élő hagyomány.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 43. számában jelent meg, 2016. október 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!